Tattoo Magus - tetoválás, tattoo, piercing, testékszer
main tatto studio galery address art info piercing

Moko

Talán a polinéziai tetoválások leglenyûgözõbb változata a Moko, a maori férfiak (új-zélandi õslakosok) arctetoválása. A mokot elõször 1769-ben Sir Joseph Banks a brit felfedezõ említi, amikor James Cook oldalán elõször jutott el a Csendes-Óceán déli részére. Egy, a britek és a maorik közötti vita és ebbõl kialakuló harc folyamán egy maori harcos meghalt. Banks a visszaemlékezéseiben a következõt írta a halott maori harcosról: "Egy középmagas férfi jó minõségû ruhákban, a haja konytyba kötve, az arcszine nem túl sötétbarna és az arca egyik oldalán egy spirálvonal formájú tetoválás volt."

Ezeket a vonalakból és spirálokból álló arctetoválásokat egy nagyon finom, csipkézett szélû eszközzel (vésõvel) karcolta a bõrbe a tohunga-ta-moko, azaz ezen eljárás nagyra becsült mestere. A moko tipikus mintája a swung, azaz az egyenes vonalak, illetve az egyszeresen vagy duplán megcsavart spirálvonal, a koru. A mintákat a természetbõl vették: a páfrányok kibontott levele az erõt és az ország barátságtalan klímájának való ellenállást szimbolizálják.

Háborúk idején a mokót egyrészt álcázásra használták, másrészt a harcosnak félelmetes megjelenést biztosított. Emellett a kitartást szimbolizálta valamint megmutatta a harcos fájdalomnak való ellenállásának képességét is. Amikor ellenséges törzsek tûntek fel, nyitásként elõadták a harci táncot, a Haka-t: tágra nyitott szemekkel és kinyújtott nyelvvel egymásra bámultak, védtelen testüket mutogatva, így keresték a lehetséges ellenfeleket. Egy érdekes kölcsönhatás volt a tetovált arc és az arckifejezés között.

Természetesen a moko motívumoknak mitikus háttere is volt. A moko név egyrészt gyíkot jelent, másrészt Whiro-t, aki az alvilág és betegségek ura. Ahhoz hogy a lehetõ leghatékonyabban védekezzenek Whiro betegségei ellen, a tetoválásokat nem csak emberi teste, de élettelen tárgyakra is felvitték.

A moko egy másik fajtája az úgynevezett puhoro stílus, amikor az arcot szinte teljesen pigmentálják, csak néhány kis területet hagynak szabadon. A késõbbiek folyamán ezt a technikát az arcon már nem alkalmazták, helyette a fenék és a comb díszítésének eszköze lett. Ezeket tekinthetjük a mai tribal (törzsi) tetoválások elõfutárának.